Matróna
2012.01.17.



Én már nem tudom, hogy erre egyáltalán vannak-e szavak? Ő Matróna, sajnos a fénykép nem adja vissza azt ami a valóság. Tizensok éves elképesztően sovány, kiszáradt, daganatos és nagyon úgy tűnik, hogy vak is. Isaszeg mellett vonszolta magát a főúton, mert gondolom arra volt dolga. :( Kicsit megetettük, kicsit megitattuk és szaladunk vele az orvoshoz. Most itt melegítjük átfagyott kis testét az irodában, nem kommunikál és valamiért nem fekszik le, pedig szó szerint összeesik, annyira kimerült. Ezt nem bírjuk könnyek nélkül, de a mi könnyeink nem tudják meggyógyítani őt, nem tudják semmisé tenni azt, amit más tett vele.

Matróna túl van az első vizsgálatokon. Sajnos nincsenek jó hírek: a mellkas röntgen szerint tele van a tüdeje és a mellkasa daganatokkal. Nem fekszik le, ennek az okát vizsgálják. Jó hír, hogy eszik, iszik. Bent maradt a kórházban, gyorssegélyként kap infúziót, speciális táplálást. Holnapra lesznek laboreredmémyek és talán többet tudunk. Nagyon kell neki a drukk és a sok pozitív energia.

A folytatás:
Előre elnézést kérek Mindenkitől, ezért a felindultságból született apró szösszenetért. De én részemről semmi másra nem tudok jelenleg gondolni, csak Matrónára és arra, hogy remélem a kórházban jól van, hogy hatottak a gyógyszerek és végre tud kicsit pihenni és, hogy még 9 órát kell várnom, hogy híreket halljak róla. A mai képek és hírek hozzászólásaiban többen egy-egy kép, mondat alapján azt kérdezték, sőt többen kijelentették, miért küzdünk érte, miért nem altatjuk el. Nekik és mindenkinek akinek még megfordult a fejében ez a gondolat szeretném mondani a következőket: Neeeeeem, az életet tisztelni kell! Ti soha nem láttátok őt, nem néztetek a szemébe. Mi nem az egyszerű utat választjuk, mi a gyötrelmes, küzdelmes utat választjuk, hogy miért? Ajánlom figyelmetekbe Tóniuszt, Füstöst, Drillt vagy a cicák közül Törcsit, Volvót és sorolhatnám egy nap is kevés lenne. Igen, nem könnyű, küzdünk mi is és küzdeni kell az állatoknak is. És miért? Mert a jutalom egy szebb, élhető, szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel teli élet. Kinek mennyi, de ha csak néhány ilyen hónapot tudunk adni, az is megéri. Mi imádjuk ezeket az állatokat, felelősséget érzünk értük. Senki ne gondolja, hogy jó érzés egy magatehetetlen kis uszkárért aggódni egész karácsony alatt. Hogy vele kelni és feküdni, hogy ellopni a családtól néhány percet az ünnep alatt, hogy berohanjak a kórházba hozzá és folyamatosan visszautasítani az orvosok eutanáziára vonatkozó utalásait. Senki ne gondolja, hogy könnyű dolog ott állni az állatorvosnál és az orvossal nézni a röntgent, amikor úgy kezdi a mondatot, hogy "ajaj" és a könnyeidtől alig érted már a következő mondatot. De ahogy a saját állatainkért küzdünk az utolsó percig, úgy értük is. És igen, ezt elvárjuk Tőlük is. Ha pedig hozzájuk bújva, megölelve őket azt súgják nekünk, hogy nem bírják tovább, elég volt, akkor tisztességesen, szeretetben elengedjük őket a karjaink között. De ez nem megy ránézésre. Nem tudom mit hoz a holnap ... Csak azt tudom, hogy minden erőnkkel szeretnénk megpróbálni megmutatni ennek a gyönyörű öreg kutyának, hogy igenis vannak jóemberek a földön és vannak olyanok, akikért érdemes küzdenie és nem feladni. Mert egy kutya, pláne egy BOXER a szeretett emberért él ... neki már újra van kiért, remélem ezt ő is érzi!
Az előzmények:
ITT
és
ITT


Aki szeretné témogatni Matróna orvosi kezelését, megfelelő ellátását, annak előre is köszönjük!
Bankszámlaszám: Noé Állatotthon Alapítvány 11710002-20084912
További megrázó képek ITT galériájában.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon